Az ókori Közel-Keleten a ruházat ugyanolyan fontos volt, mint az arany. Az emberek köntöst és alsószoknyát viseltek. Éjszakára egy köpeny is elegendő volt. Ha egy király dicsekedni akart, ruháit kőbe vésette, például: „Száznegyven ruhám van, hatvan különböző anyagból.” A zsidók ruhája térdig ért. Kivételt képeztek a gazdagok, akiknek ruhája a földig ért. A meztelenség a rabszolgaság kifejezése volt. Az alsó szegélyt lefelé lógó szálak jellemezték. Ezeket a nedves agyagba nyomva egyfajta aláírásként lehetett használni, mivel a szálak hossza mindenkinek más volt. A papok egyfajta táskát hordtak, amelynek elején tizenkét kő volt, szimbolizálva Izrael tizenkét törzsét.